A Harsányi Színjátszó Stúdió 22 éve működik Budapesten, 2014 óta Harsányi Melinda vezetésével. Melinda két gyermekes édesanya, diplomával rendelkező drámapedagógus,  gyerekszínjátszó rendező, emellett színházi munkáit tekintve több színdarab írója, rendezője valamint az Apor Vilmos Katolikus Főiskola drámapedagógiai képzésének oktatója.  Személye garancia a megbízható, színvonalas képzésnek, nemcsak a színházban és az oktatásban megszerzett szakmai tapasztalata, hanem gyermekszeretete és elhivatottsága miatt is. Számára az oktatás, a mentorálás, nemcsak munka hanem hivatás is.

A stúdió kezdetektől hangsúlyozott figyelmet fordított az ön- és társismereti helyzetgyakorlatokra, az improvizációs és kommunikációs készségfejlesztésére.A foglalkozások az adott életkort leginkább érintő témáit dolgozzák fel.

A stúdió tehetségkutatással is foglalkozik, így lehetőséget nyújt a szinkronizálásra, televíziós, filmes és színházi fellépésekre. Minden kurzus színházi előadással zárul amely után a diákok személyre szóló visszajelzést kapnak.

——————————————————————————————————————————-

Tanítványaink írták a Stúdióról:

“Körülbelül 4 évet töltöttem el a színi tanodát, ahol sokat tanultam, és ami még fontosabb sok barátot szereztem, amelyek közül többel a mai napig tartom a kapcsolatot. Nagyon szerettem a próbákat, szerettem a táborokat, a gálákat és az előadásokat. Az egész társaság, légkör nagyon jó és hangulatos volt. Akárhogy is lesz, azt a pár évet sosem fogom elfelejteni és mindig szép emlékek fognak előtörni, ha visszagondolok azokra az időkre.” /Czető Ádám színész/

“A színi suliba kezdett el nagyon érdekelni a színészet, az egész ott kezdett kibontakozni. Akkor már tanultam énekelni, de a színészethez semmi közöm nem volt akkor még. Önbizalmat adott, és az hogy mindig jókedvvel, lelkesen tanítottak a tanárok, az vitt előre…” /Porzsolt Éva színésznő /

“Gyermekkorom meghatározó része volt. Nagyban hozzájárult ahhoz ami lettem, hogy megszerettem a színházat. Azt hiszem ebben a mai társadalomban kevés dolgot lehet az “érték” szóval jellemezni, de azt a szeretetet és összefogást ami a stúdió életét jellemezte mindenképp megilleti ez a jelző.” /Hoffmann Richárd operaénekes, énekes/

“Az évek során sok minden változott, (tanárok, diákok egyaránt) de egy valami állandó volt. A minőségi oktatás. A stúdióban sallangoktól mentes, az élet különböző területein hasznosítható tudást szerezhettünk meg. Mindemellett természetesen életre szóló barátságok és szerelmek is köttettek.” /Czető Roland színész/

“A stúdiónak köszönhetem, hogy megtaláltam önmagam. Tudom, ez elcsépelten hangzik, de megszerettették velem a színházat, olyan sikerélményeket kaptam, amitől elkezdtem bízni magamban, és elég bátorságot szereztem ahhoz, hogy ezen az úton induljak tovább. Jó volt olyan emberekkel találkozni, akik vidámak, szeretnek együtt dolgozni, és számomra értékes dolgokat hoztunk létre. Nem utolsó sorban, fantasztikus barátokkal és kapcsolatokkal lettem gazdagabb! Nem akartam közhelyes lenni, de ezt érzem.” /Szűcs Réka bábszínész, rendező/

” Igazából itt tanultam meg a színészi alázatot és máig is hasznosított kommunikációt, hiszen most már lassan 10 év elteltével a médiában és a kommunikáció területén helyezkedtem el.Itt tapasztaltam meg először, hogy mit is jelent, a „barátság” fogalma és mit jelent számomra a “szerelem”. Több éve itt találtam meg azt az embert, aki pár hónap múlva a férjem lesz, és ezért örökre hálás leszek. Köszönök mindent és a továbbiakban is sok sikert kívánok az új diákoknak. “Ha valamit elhatározol, és igazán akarod, küzdj, harcolj érte és meglátod egy idő után valóra fog válni az álmod!”” /Pauer Krisztina/

“Nekem a színi nagyon sokat jelentett. Nem csak életre szóló barátságok születtek, de az elképzelésemet a jövőmről is fenekesen felforgatták. Megszerettették velem a színpadot, az éneklést, a szereplést. És most mit csinálok ? Színházban játszhatok, énekelek, és a tévében is felbukkanok. Egy pluszt kaptam tőlük, ami életem végéig elkísér. Köszönöm nektek!” /Sarkadi Szabó Emese/

“A szini volt az a közösség amit mindennél jobban vártam hétvégente, ahol normális gondolkodású korombeliekkel alkottunk valami kis művészit, ahol megismerhettem a legjobb barátomat,akivel 7 éve elválaszthatatlanul szívjuk egymás vérét. A szini volt a színtér és a vágyakozás.egyszóval minden. Lehet, hogy túl szentimentális de így gondolom.” /Borza Valentin/

“Szini az eddigi életem egyik alapköve, nagyon sok barátra tettem szert és közülük sokkal most is szoros barátságokat ápolok. Imádtam, mindig alig vártam a szombatot Nagyon sokat fejlődtem és azóta is hasznát veszem az ott tanultaknak. Nagyon szerettem az ottani embereket, szuper kis csapat volt. Akárhányszor összefutok valakivel a társulatból nem elmegyünk egymás mellett hanem mindig szóba elegyedünk akkor is ha ott nem egy bagázsba tartoztunk Nagyon sok izgalmas pillanatot éltünk át együtt a készülődéseket, izgalmakat Jó érzés egy csapathoz tartozni és nem csak magunkért de egymásért is felelni a színpadon. Mindig nagyon kíváncsi voltam szüleim véleményére. Táborok a nyaram egyik csúcspontjai voltak, a táncok , esti bulik, titkos szerelmek 😀 /Móra Emese/

“Számomra a színi suli – mely a gimnáziumi éveimet szinte teljesen végigkísérte – sok mindenre megtanított, rengeteg baráttal gazdagított és sok-sok emléket adott. Ebben a remek közösségben örök barátságok és szerelmek kötődtek olyan fiatalok között, akik hasonló érdeklődéssel fordultak a színészmesterség felé.” /Kollárik Rezső/

“Mit is jelentett Nekem a színi? Egy olyan közösséget, ahol elsősorban önbizalmat és barátokat szereztem. Egy olyan közösséget, ahol önmagam lehettem a szürke hétköznapok után. Egy olyan közösséget, ahol olyan tudásra tehettem szert, amit ma a munkám során nap, mint nap használok és kamatoztathatok.” /Fajta György Ádám/